Drogozik a gyerekem – mit tehetek szülőként?

Amikor egy szülő szembesül azzal, hogy a kamasz gyermeke valamilyen szert használ, az érzelmi reakciók sokasága csapódik le benne: sokk, düh, félelem, szégyen, bűntudat, kétségbeesés. Ez teljesen természetes – hiszen egy olyan területre érkeztünk, ami tele van félelmekkel és bizonytalansággal. A jó hír: nem vagy egyedül, és van, amit tehetsz.

Miért nyúl droghoz egy kamasz?

A kamaszkor egy intenzív, változásokkal teli életszakasz. Normatív krízisnek is nevezzük, mert a fejlődés természetes része, egy életciklus váltás, ahol minden változásban van. A korábbi megküzdési módok már nem használhatóak, az újak még kialakulóban vannak. A személyiség formálódik, a felnőtté válás küszöbén álló fiatal keresi a saját identitását, lázad, kérdez, próbálkozik. Ebben az időszakban természetes a szülői minták megkérdőjelezése is. A kamaszok idegrencere éhes az új élményekre, gyorsan tanulnak és sajátítanak el új ismereteket, de ez az életszakasz pont emiatt kiemelten kockázatos is. Az idegrendszer éretlensége maitt nehezen mérlegelik a kamaszok egy -egy viselkedésük esetleges hosszabbtávú következményeit. Jellemző a kockázatkereső viselkedés és a fokozott élménykeresés.

Ebben az érzékeny időszakban a szerhasználatnak többféle mozgatórugója lehet (a teljesség igénye nélkül néhány):

• Kíváncsiság: "Ki akartam próbálni, hogy milyen."
• Csoporthoz tartozás élménye: "Nem akarok kimaradni"
• Menekülés: "Nem tudtam máshogy elviselni a feszültséget, a fájdalmat."
• Unalom, kilátástalanság: "Legalább akkor éreztem valamit."
• Érzelmi hiányok, kapcsolati törések: nem hallgatják meg, nem érzi, hogy ér valamit.
• Energetizálás
• Átmeneti rítus: "Cigizni felnőttes dolog"
• Étvágycsökkentés
• Fájdalomcsillapítás
• Szorongáscsökkentés
• Szenzoros ingerkeresés
• Felborult idegrendszeri működés kompenzáslás

A droghasználat tehát nem pusztán egy rossz döntés, hanem gyakran egyfajta megküzdési próbálkozás – még ha destruktív is. Könnyebben megérhetjük a fiatalok visekledését ha úgy tekintünk a szerhasználatra, ami rövid távon számos kívánatos előnnyel kecsegtet, míg a használat kockázatai, a negatív következményei még a kipróbálás szakaszában nem látszanak, nem ismertek.

Mit tehet ilyenkor a szülő?

1. Maradj jelen – emberként, szülőként

Talán ez a legnehezebb. Az ösztön sokszor azt diktálja, hogy kiabáljunk, tiltással reagáljunk, büntetéssel vagy szigorral próbáljuk visszaterelni a helyes útra. De a szerhasználat mögötti érzékeny lelki folyamatokhoz nem vezet út a hatalomgyakorláson keresztül.

A legfontosabb, hogy a kapcsolat megmaradjon. Hogy a gyerek érezze: lehet, hogy hibázott, de nem veszítette el a szüleit. Mert ha már tőled is elzárkózik, akkor valóban egyedül marad.

Érdemes első lépésben a kapcsolatotokért tenni, így később a szabályok megbeszélése is hatékonyabb lesz. Keress olyan tevékenységet, helyzetet amiben te is szívesen részt veszel és ő is, ahol könnyebben megnyílhat.

2. Kommunikálj – de ne vallass!

A legnagyobb ajándék, amit adhatsz: egy olyan tér, ahol biztonságban beszélhet arról, mi van vele. Ehhez nem (csak) kérdések kellenek, hanem figyelő jelenlét, elfogadó attitűd, olyan mondatok, mint:

• „Érdekel, hogy miért próbáltad ki.”
• "Mesélnél nekem erről?"
• „Szeretném jobban megérteni, mi zajlik benned.”

Természetesen az érzéseinket is kifejezhetjük, nem kell őket letagadni:

"Aggódom érted"

3. Tisztázd a saját érzéseidet

Mielőtt cselekednél, fontos, hogy te is kapj támogatást. A szerhasználattal küzdő gyerek szülőjének lenni hatalmas érzelmi teher. Jó, ha nem egyedül próbálod megérteni, hogyan kezeld a helyzetet. A bűntudat, a szégyen vagy a tanácstalanság teljesen természetes – de nem kell, hogy ezek vezéreljenek. Keress valakit aki meghallgat és új nézőpontokat adhat.

4. Kérj segítséget – már most

Sok szülő azt gondolja, csak akkor kereshet szakembert, ha már „nagy a baj”. De valójában minél korábban érkezik támogatás, annál jobban lehet segíteni – akár a gyerekednek, akár neked.

Lehet, hogy ő még nem akar beszélni senkivel. De te, mint hozzátartozó, már most megteheted az első lépést. Van mód arra, hogy szülőként fejlődj abban, hogyan tudsz hatékonyabban, együttérzőbben, mégis határozottan jelen lenni, ez rá is mindenképp pozitív hatással lesz.

Ha te segítséget kérsz, az példa is lehet számára: nem kell mindent egyedül megoldanom, lehet segítséget kérni!

5. Alakíts ki kereteket – következetesen, de nem mereven

A szeretetteljes kapcsolódás mellett szükség van világos határokra is: mik azok az értékek, elvárások, amelyeket otthon képviselsz? Mit teszel akkor, ha megszegi a szabályokat? Fontos, hogy ezek ne legyenek büntető jellegűek, de legyenek egyértelműek.

Nem az a cél, hogy „megbüntesd”, hanem hogy segíts neki felelősséget vállalni a döntéseiért.

Nehéz, de nem reménytelen

A kamaszkori szerhasználat mögött gyakran mélyebb törések, fájdalmak, hiányok húzódnak meg. Már komolyabb szerhasználat zavar esetén a felépülés nem egyik napról a másikra történik, és nem is csak arról szól, hogy „ne drogozzon többé”. Hanem arról is, hogy újra kapcsolódni tudjon önmagához, hozzád, a világhoz.

Ehhez pedig nagy szüksége van rád – nem mint tökéletes szülőre, hanem mint olyan emberre, aki ott van mellette a nehéz helyzetben is.

Ha szeretnél ebben támogatást kapni, keress bizalommal!

Szülőként, hozzátartozóként jogod van segítséget kérni. Egy konzultáció segíthet abban, hogy tisztábban láss, és hogy megtaláld a saját eszközeidet ebben a nehéz helyzetben.